1. fejezet : Mi van?

                    1. fejezet: Mi van? 

 A szekrényemhez lépve kutatni kezdtem. Ma lesz a fotózás, így illendő lenne valamennyire kiöltözni. Miután már fél órája kutakodtam kiszedtem egy virágos zakót, hozzá egy fekete toppot és egy fehér rövid nadrágot.
 Május 25. van, csak nincs olyan hideg így bátran öltözködök nyáriasan. Mikor felvettem a ruházatom és elraktam a sport cipőm, belebújtam egy elképesztően magas telitalpú fekete cipőmbe, gondoltam vetek magamra egy pillantást. Kár volt. A tükörből egy sötét barna hajú hatalmas halványkék szemű lány pillantott rám vissza. Csak a szokásos Lizett. Megrázva a fejem elmentem a tükör elől és beléptem a fürdőszobába. Hajamat megfésültem, aztán kivasaltam- utálom ha hullámos a hajam- majd készültem felkenni egy kis sminket. És mivel a magam 169 centijével nem értem el a legfelső polcot, amin a smink cuccaim tartózkodtak és rájöttem, hogy a magassarkú  sem segített, hirtelen 'szörnyen' okos ötletem támadt. Hátráltam pár lépést, majd neki futásból, mintha tesi órán lennék felugrottam- és egy vázával együtt- , leszedtem a smink cuccaim. Boldogan megtapsoltam magam, és a vázát a földre helyeztem. Kezdetét vette a sminkelés. Mivel, azért még is csak modell vagyok, felkentem egy minimális fehér szemhéj púdert  vastag tusvonalt húztam a szememre, (a szemeim még nagyobbak lettek) és ki szempilla spiráloztam magam. Boldogan néztem a tükörképemre. 
- Egész jó...- suttogtam magamat bámulva. Mivel csak 10 óra volt és röpke tíz perc alatt oda szoktam érni a stúdióba, kifestettem a körmeim zöldre miközben a modell kutatóról gondolkodtam. Persze nincs olyan mázlim, hogy lány modelleket keresne. Nincs tervem, hogy a közel jövőben mit fogok csinálni, vagy mi lesz velem nap, mint nap. Mindig majd a szobámba szerencsétlenkedek, várom a szerdákat és a szombatokat, és ha ez esetleg 'unalmasnak' bizonyul, elmegyek a könyvtárba. Kellő kép elszontyolodtam  ettől a gondolattól. A körmeim  durván húsz perc alatt megszáradtak, így elindultam. Lesiettem a lépcsőn ( már amennyire magassarkúba sietni lehet ) nyomtam egy puszit anyu arcára, azután elhagytam a házat. Hideg levegő fogadott odakint, mire én lehajtott fejjel elindultam. A szél a fákkal játszott. Néha belekapott a hajamba , mintha fel akart volna vidítani. Ettől a gondolattól elmosolyodtam, és a szellő már békén hagyta a gondosan kivasalt hajam, ami szerintem úgy állt mintha egy széna kazal lenne. Elnevettem magam, mire az emberek akik elhaladtak mellettem furán néztek rám. Érdekelt? Egyáltalán nem. 
Végre a stúdió ajtajához értem. A nagy TOLNI felirat ellenére húzni kezdtem az ajtót. Majd észre véve a feliratot kuncogni kezdtem. Már egy éve ezen az ajtón megyek be, és még mindig nem jegyeztem meg. Végül belöktem az ajtót. Ahogy beléptem őrületes felhajtás fogadott. Léna dirigált(a stúdió igazgatója) a többi munkás köztük a mi 'tanárunk' Csilla, aki még csak 30 éves gondterhelt arccal nézett körbe. Amint észrevett engem és a csodálkozó arckifejezésem oda sietett hozzám.
- Szia Lizi! Ugye tudod hogy miért van ez a felhajtás? - érdeklődött fürkésző tekintettel felém pillantgatva.
- Igen, tudom-bólintottam- a fiúk mázlisták...-mosolyogva sóhajtottam egyet.
- Ülj, le Lizikém, nyugodtan!-felém tartott néhány kártyát, amin sorszámok voltak. Mindig így csináljuk amikor fotózás van. Szerencsésen kihúztam a kettest. Nem izgultam igazából mivel nem most csinálok először ilyet-Rendben, akkor te leszel a második-húzta ki magát Csilla-Most kivételesen ide kint, mindenki szeme láttára készítjük a képeket...-mondta teljesen nyugodt arckifejezéssel majd ott hagyott a válaszomat meg sem várva. 
- Mi?-kerekedett el a szemem. 
Végül lélegeztem egy nagyot. Eközben egy számomra ismeretlen férfi lépett be az ajtón. Minden bizonnyal a modell kutató. Körbe nézett, majd amikor Léna észrevette oda sétált hozzá, és hatalmas mosollyal az arcán, a számára kijelölt helyre vezette. Csevegni kezdett vele miközben a modell kutató férfi, aki a harmincas éveibe járhatott bólogatva nézelődött. Lassan mindenki megérkezett, és kezdetét vette a fotózás. Elsőnek Attila ment, akiről a fotózás alatt sikeresen lekerült a póló. Hurrá! Röpke 10 percig fotózták miután jöttem én. Közben a képeket(amik Attiláról készültek)lerakták a férfi mellé. Majd én következtem. Szörnyen jó képek készültek rólam. Miután megnéztem őket mosoly ült ki az arcomra, és kértem mindegyikből egy példányt. A modell kutató férfi -akinek mint kiderült a neve Bendegúz- végig figyelt, majd elkérte a rólam készült képeket is. Meglepődve vánszorogtam vissza a székre, ahol eddig ültem. Miért kérte el a képeket? Csomó kérdés gyülekezett a fejembe. Lassan telt az idő... 
Pontosan egy és fél óra múlva kint voltam az ajtón a zseniális képeimmel a kezemben. A szél csillapodott, mégis a combjaimra kiült a libabőr ezért sietve lépkedtem. Ahogy mentem észrevettem, hogy követ egy autó. Egy fekete kocsi az oldalán halványkék csíkokkal. Sietősebbre vettem a tempót, de a kocsi, bár csiga lassan jött, sokkal gyorsabbnak bizonyult. Mi van ha pszichopaták ülnek benne? És ha pedofilok? Más, és ehhez hasonló kérdések cikáztak a fejembe. Majd hirtelen lehúzódott a hátsó sötétített ablak és egy vékony kéz nyúlt ki rajta.
- Állj!- tartott egy játék pisztolyt a kezében(???)- Fel a kezekkel!-bár tudtam, hogy egy gagyi műanyag fegyvert szorongat, a magasba lendítettem a kezem. Hirtelen elkezdett lehúzódni az ablak és egy vörös hajú, zöldes-kék szemű velem egy idős lány pillantott rám szigorú tekintettel. Majd elkezdett mosolyogni, és végül kibuggyant belőle a nevetés. Még kettő lány és egy férfi nevetését hallottam, lehúzódott az első ablak is.
- Szia!- mosolygott rám egy jól öltözött férfi-Bocsánatot kérek, de a lányok ragaszkodtak a szívélyes fogadtatáshoz...- nevetett. Ekkor két dolgot vettem észre. Első: Ez a modell kutató férfi, vagyis Bendegúz. Második: Még mindig a magasba van a kezem.  Így hát leengedtem a kezem és érdeklődően néztem, hol Bendegúzra és hol a kis vöröskére. 

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ez lenne az 1. rész :) Remélem tetszett. Szívesen fogadom a kritikákat és a kommenteket! 
Írjatok :) 
Üdv: Alíz