2. fejezet - Hihetetlen

                   2. fejezet -  Hihetetlen                                

- Frey Lizett-nyújtottam a kezem Bendegúznak, mire ő megrázta.

- Molnár Bendegúz Balázs-engedte el a kezem, és biztatóan rám mosolygott-Gondolom tudod miért keresünk...- itt én megráztam a fejem, mire Bendegúz folytatta - A modellkedés miatt. Már a stúdióban akartam veled beszélni, de olyan gyorsan elmentél, hogy utánad kellet jönnünk-nevette el magát. Eddig szimpatikus!-Szóval Lizett. Azért kereslek, hogy legyél a Blueberries divat ügynökség egyik modelle. Mit szólsz hozzá?-nézett mélyen a szemebe Bendi, mire én spontán meg se bírtam szólalni.  Majd hirtelen sikongatni kezdtem. Bendegúz és a vöröske, aki az ablakból nézte a jelenetet el nevették magukat a reakciómon. 
- Beszéljük meg egy vacsora alatt!-mondtam vigyorogva. 
- Rendben-mondta Bendegúz, oda adva egy névjegy kártyát-Menjünk az Arany hollóba enni-kacsintott rám Bendi!-Isteni a makaróni!-erre a mondatra a lányokkal együtt hahotázni kezdtünk-Nekem még be kell mennem egy másik helyre-sóhajtott egy óriásit- Addig ismerkedjetek meg-hát , ezt a lányoknak nem kellett kétszer mondani. Először kipattant a vöröske és hozzám sétált. 
- Váradi Karolina vagyok!-ölelt meg-de inkább csak Lina. 
- Frey Lizett!- mondtam, miközben Lina elengedett-De hívjatok nyugodtan Liznek...- Ekkor egy szöszi csaj következett.
- Szia! Én Molnár Blanka Anna vagyok!-vigyorodott el majd röviden megölelt-De hívj inkább Blaninak-fejezte be monológját. Ekkor egy kék hajú csajszi lépdelt hozzám. Kék haj! KÉK!!!
- Szia Liz!- köszönt majd megölelt-Kata vagyok. Sebők Kata!-mutatkozott be ő is.  
- Hát sziasztok!- mondtam mosolyogva-Az én nevem Lizett még mindig-nevettem fel- Modellek vagytok?-kérdeztem körbe fordulva.
- Igen-válaszolt vigyorogva Blanka, vagyis Blani-Én Bendinek az unoka tesója vagyok. Elmondom, hogy mi a szitu ha megengeditek-szólt Blani és mesélni kezdett-Igazából a Blueberries modell ügynökségnek két csoportja van: az egyik a fiuké, amit Bendi képvisel, a másik a lányoké, amit Kiss Anikó vezet. Utálatos egy nőszemély!-mosolyodott el-Lina és Kata még a gimiből a barátaim, ezért elértem, hogy minket Bendi képviseljen. Így a hajóúton fiúkkal leszünk körbevéve. Amikor Bendi, mesélte, hogy talált egy lányt, vagyis téged, rögtön szóltunk neki,hogy ne adjon át Anikónak. Így velünk lennél és egy tucat sráccal, egy hat hónapos hajóúton, ha elengednek-fejezte be mondanivalóját a szöszi, amit én tátott szájjal hallgattam. Én? Hogy? Mi? Kellően meglepődtem. A tudatomig még nem jutott el az információ.
- Váó! - nyögtem ki, az első értelmes szót ami eszembe jutott. Mivel tényleg így gondoltam. És ebben a pillanatban megjött Bendegúz.
- Na, itt is vagyok-szólt mindenkinek-Nekünk most mennünk kell. Holnap három órakor az Arany hollóban jó lesz?-fordult felém. 
-Aha-bólogattam hevesen-Sziasztok -intettem a lányoknak és megfordulva hazafele vettem az irányt. A normális tempóm helyett szinte futva 'gyalogoltam'. Ahogy megpillantottam a házunk jellegzetes vörös tetejét ténylegesen szaladni kezdtem. Feltéptem az ajtót és anyához siettem. Amint oda értem, éppen a készülő ebéddel foglalkozott, megöleltem. Pontosabban megszorongattam. 
- Mi ez a nagy boldogság kislányom?-nézett rám értetlenül, mire én ledobtam a képeket az asztalra és hadarni kezdtem neki, hogy mi is történt. 
- Hát ez egyszerűen fantasztikus hír! - mondta anya amikor végeztem a beszámolómmal. Most kivételesen ő szorongatott meg, majd stílusosan legalább tízszer körbe táncoltuk az ebédlő asztalt. És ekkor megjött apu.
- Ti meg mit csináltok? - nézett ránk úgy, mintha teljes mértékben őrültek lennénk. Anyuval nevettünk egy sort majd kórusban meséltük el apának, hogy mi történt. Mikor végeztünk apu lepakolt(mivel vásárolni volt és még egyszer körbe táncoltuk az asztalt. Megebédeltünk, majd felmentem a szobámba és a gép elé ülve boldogan néztem néhány videót Marisstól vagy Annától esetleg Attilától. Olyan viccesek a videósok.  Szerintem úgy röhögtem a videók alatt, mint egy retardált delfin. Miután meguntam az elfoglaltságot,
elővettem a Szent Johanna gimi első részét és újra elolvastam. Nem tudom megunni! Mikor az órára néztem meglepődve tapasztaltam, hogy már kettő és fél órája olvasok. Lementem az ebédlőbe és megvacsoráztam. Mikor végeztem elmentem még gépezni. Tizenegy óra körül lefeküdtem, vagyis próbáltam. Szemeimet összeszorítottam, de nem jött álom rá. Felpattantam, és ugráltam egy sort hátha kifáradok persze, hogy most vagyok tele energiával nem a reggeli futásoknál. Végül sikerült nyugalomba helyezni magam, és izgatottan, boldogan vártam a holnapot. 
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok! :) Remélem tetszett a rész, bár egy kissé rövidre sikeredett. 
Várom a kommenteket, és ha tetszett a történet iratkozzatok fel.